A szájüregben előforduló daganatok a daganatos betegségek gyakoriságát vizsgáló statisztikák szerint a bőr daganatos betegségeit követően a MÁSODIK helyen találhatók.

Mind a jó-, mind a rosszindulatú szövetszaporulatok klinikai tünetei általában lassan, fokozatosan alakulnak ki: az állat nem szívesen rág, nyálzik. Az elváltozások a szájüreg klinikai vizsgálatával egyértelműen láthatók, a pontos diagnózis és a kórjóslat felállításához azonban:

• az eltávolított képlet szövettani vizsgálata,
• a szájüreg csontozatának röntgen vizsgálata,
• a környéki (áll alatti) nyirokcsomókból végzett cytológiai vizsgálat,
• valamint mellkasi és hasüregi áttétek kiegészítő vizsgálatokkal (szcintigraphia, RTG, ultrahang) való keresése elengedhetetlen.

Ezen vizsgálatok eredményének ismeretében az un.: TNM (Tumor/Nyirokcsomó/Metastasis) index alapján a túlélés idejének esélye meghatározható.

Az elváltozások döntő része már szemmel is láthatóan jóindulatú szövetszaporulat, mely általában az ínyből kiinduló fibroma (epulis) vagy vírusfertőzés következtében kialakult papilloma, melyek műtéti eltávolítása az érintett terület kauterizációjával megoldható.Ha a szövettani vizsgálat során az eltávolított képlet papillomának bizonyul, un.: autovakcina készíthető, melynek az állatba történő beoltásával a többi, még a szájüregben található képlet spontán leesik, így az állat gyógyul.

A fibromák kialakulása bizonyos fajtákban gyakoribb, így gyakrabban találkozhatunk vele pl.: boxerben, nápolyi masztiffban, bulldogokban. Az eltávolításukat követően kiújulásra hajlamosak.

A rosszindulatú daganatok általában nemcsak a lágy szövetekben okoznak elváltozást, hanem az alattuk található csontozatban csontoldó folyamat (osteolysis), a regionális vagy távoli nyirokcsomókban, a mellkasban, hasüregben áttét mutatható ki.

Azokban az esetekben, amikor a rosszindulatú elváltozás gyanúja felmerül nem elegendő a daganat önálló eltávolítása, a környező szöveteket is el kell távolítanunk az esetleges helyi recidivák vagy a közeli/távoli áttétek későbbi kialakulásának megelőzése érdekében.

Az állkapocs környéki rosszindulatú daganatos elváltozások általában az állkapocs egyik szárát érintik, így a daganat eltávolításával együtt az érintett állkapocsrész is eltávolítandó (hemimandibulectomia). Az állkapocs egyik oldali szárának eltávolítását követően az azonos oldali pofák plasztikai jellegű igazítására is szükség van (cheiloplastica), mely a táplálékfelvételt segíti ill. a nyálcsorgást akadályozza meg.

Az állcsont környéki daganatok kimetszése során az állcsont érintett részét is eltávolítjuk, így az ezt követő legfontosabb feladat a száj- és az orrüreg integritásának megőrzése. Ezt a pofa nyálkahártyájából képzett lebeny segítségével oldjuk meg.

---