Cauda Equina Compressio-nak nevezzük a gerincvelő utolsó ágyékcsigolya és a keresztcsonti tájék magasságában lévő szakaszának bármilyen eredetű összenyomatását. Az összenyomatás következtében kialakuló idegrendszeri tünet-együttes összefoglaló neve a Cauda Equina Syndroma.

Általában nagy testű, gyakrabban a kan kutyákban kialakuló megbetegedés, de találkozhatunk vele közepes, sőt néha kis testű kutyában vagy macskában is. A klinikai tünetek lassan, fokozatosan alakulnak ki. Először csak az tűnhet fel, hogy a kutya kerül bizonyos mozdulatokat, nem szívesen ugrik, nehézkesen mászik lépcsőre, ágyra. Tipikus az ágyéki-keresztcsonti tájék érintésre, nyomásra kialakuló fájdalma is. Az állatok nehezen kelnek fel, a felállást követően a hátulsó testfél inkoordinált, a járás imbolygó, kan kutyáknál vizeletürítéskor jellemzően elmarad a láb emelése.

A hátulsó végtagokat a beteg lépés közben nem emeli meg eléggé, ezért a karmok felső része megkopik. Súlyosabb esetben az ujjak felső felületével lefelé helyezi talajra a kutya a hátsó lábait (proprioceptív reflex kiesése). Mindkét hátulsó lábon a térdhajlító izmok elsorvadnak, aminek következtében a patella-reflex fokozott mértékben jelentkezik (patella-pseudohyperreflexia). Az állapot súlyosbodásával vizelettartási rendellenességek (inkontinencia) és végül a hátulsó testfél bénulása is lehetséges.

A C.E.C. okai lehetnek:

• Az utolsó ágyéki(L7) és/vagy a keresztcsonti csigolyák(S1, S2, S3) törése,
• Az ágyéki-keresztcsonti tájékra kiterjedő daganatos elváltozás,
• Az utolsó ágyékcsigolya(L7)-első keresztcsonti csigolya(S1) teste közötti porckorong idült gyulladásos folyamata(discospondylistis)
• Az utolsó ágyékcsigolya(L7)-első keresztcsonti csigolya(S1) teste közötti instabilitás, ill. ennek következtében kialakuló stabilizációs csontnövedék(instabilitas articularis lumbo-sacralis),
• Az első keresztcsonti csigolya(S1) felső ívének bebukása - fejlődési rendellenesség következtében- az utolsó ágyékcsigolya(L7) felső íve alá.
• Az utolsó ágyékcsigolya(L7) felső ívét az első keresztcsonti csigolya felső ívével összekötő szalag(ligamentum flavum) megvastagodása.

A C.E.C diagnosztikájának legfontosabb lépése a kórelőzmény megismerése után (hátulsó testfél gyengeség, rogyadozás, széklet-vizeletürítési problémák, fájdalom stb.) az alapos klinikai vizsgálat, mely során a gerinctájék fájdalmasságát, a hátulsó végtag reflexeit, a fájdalomérzet meglétét vizsgáljuk.Amennyiben a klinikai tünetek indokolják kiegészítő vizsgálatként elsősorban a röntgenvizsgálat jön szóba, mely során a gerincoszlop ezen szakaszáról oldalirányú felvételt készítünk.

Amennyiben a klinikai tünetek és az oldalirányú röntgenfelvétel alapján a C.E.C. alapos gyanúja felmerül további vizsgálatokkal kell kizárnunk egyéb gerincbetegségeket ill. megerősíteni a C.E.C. diagnózisát.

Az egyik ilyen vizsgálat a gerincfestés vagy myelographia, mely során a gerincvelőt körbevevő térbe (subduralis tér), az agy-gerincvelői folyadékba (liquor) röntgenkontraszt anyagot juttatunk és sorozatos felvételekkel ellenőrizzük annak áramlását. Ennek előnye, hogy a kontrasztanyag lefutása során az egyéb gerincszakaszok is kirajzolódnak, és ezek esetleges betegségeit is diagnosztizálhatjuk. A gerincoszlop hátsó szakaszáról 1db teljesen hajlított és 1 db teljesen nyújtott beállítású RTG felvételt készítünk. Ha a két felvétel között jelentős különbséget tapasztalunk a C.E.C. biztosan diagnosztizálható.A másik invazív diagnosztikai eljárás a durographia, mely során a röntgenkontraszt anyagot a durazsák körüli térbe (epiduralis tér) juttatjuk és így indirekt módon ábrázoljuk a gerincvelő esetleges összenyomatását. A vizsgálat során a kontrasztanyag telődési hiánya jelzi az összenyomatást és annak mértékét.A diagnosztika legmodernebb vizsgálati módszere az MRI vizsgálat, mely során altatásban, invazív beavatkozás nélkül kaphatunk átfogó képet a vizsgálni kívánt gerincszakaszról. Magyarországon állatorvosi diagnosztikai célra csak a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetében működő berendezés használható.

A C.E.C.-t mindenképpen el kell különítenünk azoktól a betegségektől, melyek hasonló klinikai tünetekkel járnak. Így pl.: a csípőizületi diszplázia (a hátulsó testfél gyengesége bénulásos tünetek nélkül), egyéb gerincvelő összenyomatással járó gerincbetegségek (porckorongsérv, gerincvelőből kiinduló daganatos elváltozás) gerincvelő infarktus, perifériás idegek sérülése, daganata, ezért a helyes diagnózis felállításának legfontosabb eszköze a pontos és alapos betegvizsgálat (neurológiai vizsgálat!) és a megfelelően megválasztott és elvégzett kiegészítő vizsgálatok.

A klinikai tüneteket mutató egyedek korrekt gyógykezelése a bakteriális gyulladás okozta C.E.C. (L7-S1 discospondylitis) kivételével kizárólag műtéti úton lehetséges.A műtét során az összenyomatás helyén a gerincoszlop felső ívének teljes eltávolításával (total laminectomia) lehetőséget biztosítunk a gerincvelőnek arra, hogy a gerincoszlop alsó része felől kialakuló térszűkítő folyamat elől kitérjen.Így megszűnik a gerincvelő összenyomatása, a klinikai tünetek pedig az időben elvégzett műtét esetén jelentősen enyhülhetnek.A discospondylitis esetén legalább 6 héten át tartó antibiotikum és non-szteroid gyulladás- csökkentők együttes adásával érhető el javulás.

---