A porckorong (discus) a gerincoszlopban, a csigolyák teste közötti rugalmas kapcsolatot biztosító, egy külső gyűrű alakú kötőszövetes rétegből (anulus fibrosus) és egy rugalmas magból (nucleus pulposus) álló képlet. Az arra hajlamos egyedekben a nucleus pulposus elvesztheti rugalmasságát és jellemzően kistestű kutyákban a körülötte lévő kötőszövetes gyűrűt áttörve a gerinccsatorna üregébe tör (Hansen-I tipusú porckorongsérv, discus extrusio).

Nagytestű kutyákban az elfajult nucleus nem képes a kötőszövetes réteg áttörésére viszont annak a gerinccsatorna felé történő elődomborodását idézi elő (Hansen-II tipusú porckorongsérv, discus protrusio).A porckorong elmozdulása mindkét esetben a gerinccsatornában futó gerincvelőt a csatorna csontos felső falához préseli összenyomva a gerincvelőben futó idegrostokat.
Ennek következtében az összenyomatás mögötti terület beidegzése enyhébb-súlyosabb mértékben sérül.A klinikai tünetek igen változatosak lehetnek: a gerinctájéki fájdalmasság, reflexkiesés, teljes bénulás, a felületes és/vagy a mély fájdalomérzet kiesése.

A gerinctájéki fájdalommal, bénulásos tünettel érkező állatok részletes neurológiai vizsgálatával meghatározzuk a gerincvelő sérülésének mértékét. Vizsgáljuk a végtagok tónusát, a mellső és a hátulsó végtagok ín- és helyzetérzékelési reflexeit, a felületes és a mély fájdalomérzet meglétét, a gerincoszlop fájdalmasságát.

Az alapos neurológiai vizsgálattal és natív röntgen felvétel készítésével ugyan a gerincvelő sérülésének helye megjósolható, a porckorongsérv pontos lokalizációjának meghatározásához kiegészítő vizsgálatra, a gerinccsatorna megfestésére (myelographia) vagy egyéb képalkotó vizsgálatra (CT, MRI) van szükség.

A myelographia során egy, a röntgen felvételen látható kontrasztanyagot juttatunk a gerinccsatornába, pontosan a gerincvelő és az azt körülvevő un.: kemény gerincburok (dura mater) közé. Ezt követően az állatot kb.: 45°-os szögben egy erre alkalmas asztalon lógatjuk, így a kontrasztanyag addig folyik a gerinccsatornában, amíg a gerincvelőt összenyomó porckoronghoz ér. Az így készített RTG felvételen az összenyomatást okozó előesett porckorong helye egyértelműen, az oldaldetermináció pedig általában meghatározható.A myelographia nagy előnye, hogy a betegvizsgálat helyén, azonnal elvégezhető, hátránya, hogy az altatásban történő vizsgálat invazív beavatkozás, mely után különféle szövődmények alakulhatnak ki.

A CT és az MRI vizsgálat legfőbb előnye, hogy nem invazív beavatkozások, de az altatásban történő ezen képalkotó eljárásoknak is vannak hátrányai. Míg a CT vizsgálattal csak egy behatárolt terület (pl.: koponya, mellkas) vizsgálható át tüzetesen, addig a meglehetősen költséges MRI az egész gerincoszlop vizsgálatára alkalmas eljárás, de ma Magyarországon az állatorvoslásban csak Kaposvárott a Kaposvári Egyetem Diagnosztikai és Onkoradiológiai Intézetében végeztethető el.

A porckorongsérv pontos helyének meghatározását követően az adott gerincszakaszon un.: decompressio-s műtétet hajtunk végre, melyet 4 féle módon végezhetünk el annak függvényében, hogy a porckorongsérv mely gerincszakaszon alakult ki.A gerincoszlop nyaki szakaszán lévő porckorongsérv esetén leggyakrabban az u.n.: „ventral slot” eljárást alkalmazzuk. Ezen műtéti technika során a porckorong előesése előtti és mögötti gerinccsigolya testén egy ablak-szerű rést készítünk, melyen keresztül a gerinccsatornába előesett nucleus pulposust eltávolítjuk.

A hát-ágyéki szakaszon kialakult porckorongsérv során vagy az anulus fibrosus-on készített bemetszést követően, azon keresztül az előesett nucleust kikaparjuk (fenestratio) vagy a gerinccsatorna csontos részén képezünk egy ablakot, melyen keresztül a gerincvelő láthatóvá válik és az előesett nucleus eltávolítható (hemilaminectomia). Ez az eljárás egyúttal lehetőséget biztosít a rugalmas gerincvelőnek arra, hogy a nucleus nyomása elől kitérve regenerálódjon.

A hát-ágyéki tájékon a gerinccsatorna teljes íve is eltávolítható (total laminectomia). Fontos! A fenti műtéti megoldások bármelyikének alkalmazása csak a gerincvelő összenyomatását szünteti meg, a gyógyuláshoz elengedhetetlen a postoperatív rehabilitáció, mely során a beteg bélsár- vizeletürítését folyamatosan kontroláljuk és szükség esetén gyógytornász segítségével az idegi funkciót helyreállítjuk.

A porckorongsérv diagnosztikája és gyógykezelése az állatorvoslásban véleményem szerint az egyik legnehezebb, de egyúttal az egyik legszebb feladat. Bár a tulajdonosoknak minden esetben elmondom, hogy a porckorongsérv műtéte csak lehetőséget biztosít a gyógyulásra, mindig örömmel tölt el, hogy a betegek döntő hányada a műtétet követő 3-4 héten belül ismét jár.

---