Szombat délután hívott Kertész Péter barátom. Szabad hétvégém volt, aznap „nem dolgoztam”. Éppen egy bénult tacskót operáltam, így kollégáim vették fel a telefont. Egy kedves ismerősét protezsálta be, mert a kutyája játék közben lenyelt egy fadarabot. Gondoltam, már mindegy, jöjjenek, megnézem.

Zorka gazdái idegesen értek a rendelőbe. Elmondásuk alapján apportírozás közben hirtelen felsírt, „lenyelte a botot”, amivel játszottak, azóta furcsán tartja a nyakát. „Mekkora volt a bot?” kérdezték kollégáim, „kb 2 centis” hangzott a válasz. A betegvizsgálatot RTG felvétel készítése követte, melyről azonnal érthetővé vált miért is fáj Zorka nyaka, miért olyan „peckes”? A nyak izmai között nagy mennyiségű gáz volt látható. Amíg én a dolgomat befejeztem, kollégáim elaltatták Zorkát, magam a műtőben láttam meg először. 

A nyak bal oldalán látható, érezhető volt egy tömör duzzanat. „2 cm? Furcsa.” gondoltam és feltártam a területet. A nyakizmok között találtam meg az apportfát. Tényleg 2 cm volt - az átmérője! A seben keresztül kettévágtam a fadarabot, eltávolítottam, a nyelőcső szakított sérülését összevartam, többször kiöblítettem a sebet és bedrenáltam.

A nyelőcső sérülése miatt Zorkát még 2 napig infúzióztuk, antibiotikumokat, fájdalomcsillapítókat kapott, majd a harmadik naptól már ehetett ihatott egy kicsit. Az utókezelés 17 napon át tartott, seböblítés, kötéscsere naponta, kétnaponta, s mikor a drénből már nem távozott váladék azt is eltávolítottuk.

Zorka három héttel a szerencsétlen „botnyelés” után meggyógyult.Hogyan jutott a bot a nyakizmok közé? Szemből dobhatták neki, el akarta kapni és olyan szerencsétlenül nyitotta a száját, hogy a fadarab egyenesen a nyelőcsövébe érkezett, azt átszakította és a nyakizmok közé ékelődött.
Talán……és Zorka ismét játszik…

---