Néha az ember elgondolkozik….szabad-e?

Pedrót az Állat és Természetvédők Budaörsi Egyesületének aktivistái hozták be a rendelőbe. November volt. Állítólag 2 napja a HÉV elütötte, azóta a sínek mellett feküdt, az emberek elmentek mellette…

Pedró kihűlve érkezett a rendelőbe a jobb hátsó lábán nyílt sípcsonttöréssel, vérző szájjal. A váróba érkezés után azonnal a rendelőbe vitték kollégáim, ahol a vénakanülálás közben maghalt. Luca -aneszteziológus kolléganőm- a reménytelen esetek védőangyala Pedrót is oltalmába vette, a műtőbe vitte, újraélesztette és a rendelőbe érkezésemig felületesen altatta. Megérkezésemkor már keringése és a légzése is stabil volt. A megtalálókkal átbeszéltük Pedró lehetőségeit: a végtag amputációja és az állcsont törés műtéti gyógykezelése mellett döntöttünk. Mivel nem tudtuk, hogy Pedró tulajdonosa keresi-e vagy már lemondott róla az euthanasia szóba sem került. Szerencsére…

A végtag amputációja különösebb probléma mentesen lezajlott, az állkapocs törését pedig egy külső rögzítés felhelyezésével tudtuk stabilizálni. A műtétek végeztével Pedró nagy adag fájdalomcsillapítót kapott és még 6 órán át aludt. Estére kezdett magához térni, ekkor már láttuk, munkánk nem volt hiába való.

Másnap már magától evett, 30 nap kórházi ellátás után a menhely munkatársai hazavitték és rövid időn belül Németországban lelt új gazdára. Két hónnappal később kontroll vizsgálatra érkezett hozzánk, amikor az állcsont külső rögzítését eltávolítottuk, és egy a felső szemfogakat rögzítő dróthurkot helyeztünk fel. Pedrót újabb 2 hónap múlva láttam, amikor az utolsó rögzítést is eltávolítottuk.

5 hónap. Ennyi kellett, hogy Pedró meggyógyuljon. És sok akarat, kitartás, gondoskodás…

Szabad!

Kell!!

---